The Italian Job – WUCT-családtagok lettünk!

Iskolánkat 2015 őszén megkereste a nagyváradi Iuliu Maniu Görögkatolikus Líceum angol-olasz szakos tanára, Adrian Podar azzal a merész céllal, hogy közösen pályázzunk egy iskoláink gyarapodását és fejlesztését szolgáló európai uniós projektre.Bodó Péter beszámolója

A Szent Efrémben felettébb kevesen beszélnek román nyelven, ellenben rengetegen tudnak angolul, s mivel épp én voltam telefonközelben, enyém lett a megtiszteltetés, hogy részünkről tartsam a kapcsolatot román testvériskolánkkal.

A kezdeti reszketeg kapcsolatfelvétel (kölcsönös látogatások egymás intézményeiben, lelkes, ugyanakkor értetlen mosolygások a nyelvi nehézségek miatt: olasz-magyar-román-angol activity) után 2016-ban elhatároztuk, hogy szorosabbra fonjuk az együttműködést. A 2016-17. tanév 2. félévében a nagyváradiak részvételével nemzetközivé „hizlaltuk” az addig regionális népdalversenyünket. Szerveztünk közös informatika- és matekversenyt, majd 2017 májusában egy kb. 40 fős kontingensünk érkezett Nagyváradra, hogy egy barátságos sportnap keretei között „befűzzük az oktatófilmet” a líceum focicsapatának, illetve megcsillantsuk páratlan tehetségünket az akadályversenyen.

Nos, a tervek csak részben váltak valóra, ellenben egy remek élménnyel gazdagodtak a résztvevők.

A tervezett EU-projekt adminisztrációs és egyéb nehézségek miatt közben nem indult el, de ez olyannyira nem volt hatással a kapcsolattartók lelkesedésére, hogy az idei tanévben is közös tervek születtek. Ennek egyik elemeként 2017 novemberében meghívást kaptam az UMEC-WUCT (Katolikus Tanárok Világszövetsége, olasz, ill. angol rövidítéssel) novemberi, nagyváradi konferenciájára, ahol a világ minden tájáról mintegy 120 meghívott vendég hallgathatta az előadókat különböző, főleg pedagógiai témákban.

2018 elején ismételten meghívtuk testvériskolánk kiváló tagjait a népdaléneklési versenyünkre. A felkérésnek örömmel tettek eleget. A találkozó alkalmával felvetődött, hogy az UMEC-WUCT fontolgatja, hogy Magyarországra is kiterjeszti tevékenységét. Kézenfekvőnek látszott, hogy Debrecen felé induljanak, mivel a nagyváradiakkal nekik is és nekünk is remek a kapcsolatunk.

Giovanni Perrone úr, a szövetség főtitkára április 4-9. között főleg emiatt látogatott el hozzánk, illetve Nagyváradra. A fogadóbizottság szerepét Adrian Podar (aki nem mellesleg görögkatolikus pap is), Sivadó Miklós atya és jómagam vállaltuk magunkra. A budapesti landolást követően Debrecenbe hoztuk vendégünket, akit igencsak méltó módon, az Érseki Hivatalban tudtuk elszállásolni. Ezúton szeretnénk megköszönni a Főegyházmegye, ezen belül leginkább Dr. Seszták István főhelynök atya és Czövek Éva oktatási megbízott segítségét.

A látogatás fő célja a kapcsolatépítés és az ismerkedés volt, valamint Giovanni beszámolt a szervezete tevékenységéről és céljairól. Kocsis Fülöp érsek atya zsúfolt programja ellenére szakított arra időt, hogy vendégeinkkel kedélyesen, olasz nyelven társalogjon.

Április 5-én a hivatalos fogadás után elvittük Adriant és Giovannit Máriapócsra, hogy közelebbről is megismerhessék a híres görögkatolikus kegyhelyet. Utána meglátogattuk Hajdúdorogon a Szent Bazil Oktatási Központot, ahol Nyalka Márta igazgatóhelyettes vezetett körbe bennünket a „gyerekmentes” intézményben, mivel épp a tavaszi szünet ajándéknapjainak kellős közepén voltunk. Egy pár perc erejéig összefutottunk Szilágyi Gábor intézményvezető atyával, aki autentikus ajándékkal, egy-egy üveg Szent Bazil „sajátmárkás” pálinkával lepte meg a vendégeket.

Természetesen szakítottunk arra is időt, hogy a máriapócsi kegytemplom után a hajdúdorogi székesegyházba is bepillantsunk.

Adrian és Giovanni rettentően élvezték a körutazást, a jó hangulatról a nyelvi „activity” is gondoskodott. Próbáltuk egymás nyelvi szóvicceit lefordítgatni több-kevesebb sikerrel. Ha angolul beszéltünk, akkor Giovanni és egy kicsit Miklós atya pislogott, ha olaszul ment a műsor, akkor én mosolyogtam és bólogattam idétlenül, ha magyarul karattyoltunk Miklós atyával, akkor pedig a vendégeink találgatták, hogy miről folyik a diskurzus. Én Giovannitól megkaptam az igen tiszteletreméltó „terrible driver” titulust, mivel utunk során bizony előzgetni kellett a kamionokat és a „szüttyögőket”.

Április 6-án a nyíregyházi vadasparkba vezetett az utunk, immár egy-két családtaggal megerősítve, hogy pótoljuk Miklós atya hiányát, aki úgy döntött, hogy inkább a lautitiás kórustagokat boldogítja jelenlétével a miskolci fellépésük alkalmával. A vadasparki látogatás végén olasz vendégünk Adrian és családja társaságában Nagyvárad felé vette útját, ahol a debrecenihez hasonló gazdag programsorozat és vendégszeretet várta.

A látogatásnak főleg ismerkedés és kapcsolatépítés volt a célja, mely maradéktalanul teljesült. A Katolikus Tanárok Világszövetsége örömmel üdvözöl bennünket tagjai között. Bízunk benne, hogy az együttműködés során lehetőség nyílik más, külföldi katolikus iskolák megismerésére, tapasztalatcserére, egymás jó gyakorlatainak átvételére.