Kovács Panni: Mindenem a fotózás

Tisztán emlékszem az első komolyabb fotómra, egy szép tavaszi napon készült. Kimentem a kertbe, mert eléggé unatkoztam. Eszembe jutott, hogy lefotózom a fa ágát – volt rajta egy méhecske. Nagyon megtetszett a kép, s nagyon megtetszett a képkészítés is.

Utána egyre többet voltam a szabadban pusztán azért, hogy fotózzak. Elkezdtem szerkesztgetni a képeket – ez is meglehetősen elvarázsolt. Mindezek után jött a nagy pillanat: én lettem az iskolafotós. Nagyon örültem, hogy ott lehetek az összes jelentős eseményen, és én örökíthetem meg a diáktársaim és a tanáraim nagy pillanatait. Büszke vagyok rá, hogy már több mint száz rendezvényen fotózhattam! Köztük voltak templomi alkalmak, versenyek, sportdélutánok… s mindegyikre boldogan gondolok vissza. Ám az összes közül a legemlékezetesebb az óvodaszentelés volt számomra. Még pedig azért, mert ezen a rendkívüli délutánon én is a sajtó hivatalos munkatársai között állhattam, és a profi fotósok közt nekem is sikerült a legfontosabb pillanatokat tökéletesen elkapnom. Azóta sem tudom elfelejteni azt a fantasztikus élményt, melyet akkor éltem át! Én ezekért a momentumokért szeretek annyira fotózni. Egy jó képért sokszor küzdeni kell, de én szívesen küzdök érte. A fotózás az életem fontos része, és hiszem, hogy az is fog maradni!