Október 1-je az idősek világnapja, de mi, 2. b osztályosok csak „nagyszülős napnak” neveztük. Nagy szeretettel hívtunk és vártunk minden nagymamit és nagypapit pénteki ünnepségünkre. (Réti Éva beszámolója)
Lázas készülődés folyt már napok óta, köszöntőket memorizáltunk, megtanultuk a „Nagymami” és „Vidám nagypapa” dalát, és azt is, hogy „Nem csak a húszéveseké a világ”. Kedvességet, meglepetést készítettünk, és a nagy napon nemcsak a szívünket öltöztettük ünneplőbe.
Hálát adtunk, hiszen a család olyan, mint egy faág – mindannyian különböző irányba növünk, de egy marad a gyökerünk.
Aranyosi Ervin: A nagyszülők szeretete
A nagyszülők szeretetét felülmúlni nem lehet!
Bölcsességük jóra tanít minden apró gyereket.
Szeretettel pátyolgatja, van ideje játszani,
felnőttnek már igazából ő sem akar látszani.
Tanult régi hibáiból, s jóvá tenni van oka,
gyakorlatban érlelt tudást kap tőle az unoka.
Sokan hiszik, – elkényeztet- pedig életre tanít,
s nem akarja, más élje meg, rég elvesztett álmait.
Így hát, amit Ők adhatnak, felülmúlni nem lehet.
Kincset adnak a jövőnek: úgy hívják, hogy SZERETET!