Megható megemlékezésre gyűltek össze az efrémes diákok az új tornacsarnokban október 22-én. Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit elevenítették fel Miksó Zoltán tanár úr segítségével a 8. a osztályos gyerekek. (Bródi-Szilágyi Ilona beszámolója – Fotók: Mézes-Pataki Roni és Szoboszlai Csaba)
Ez volt a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye, éppen ezért sem olyan egyszerű a mai diákoknak elmesélni, adott esetben elmagyarázni az akkori történéseket. A végzős tanulók azonban gyertyákat gyújtottak, korhű ruhákba bújtak, fotókkal illusztrálták a kisebbeknek az akkori világot, és még a lyukas magyar zászlót is bemutatták nekik, ami örökre az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc jelképévé vált.
Megható dalokkal és versekkel is készültek:
Márai Sándor: Mennyből az angyal
Mennyből az angyal, menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán
Megyünk, valami láthatatlan
áramlás szívünket befutja,
akadozva száll még az ének,
de már mienk a pesti utca.
Nincs már teendő: ez maradt,
csak ez maradt már menedékül,
valami szálló ragyogás kél,
valami szent lobogás készül.
Zászlóink föl, újjongva csapnak,
kiborulnak a széles útra,
selyem-színei kidagadnak:
ismét mienk a pesti utca!
Ismét mienk a bátor ének,
parancsolatlan tiszta szívvel,
s a fegyverek szemünkbe néznek:
kire lövetsz, belügyminiszter?
Piros a vér a pesti utcán,
munkások, ifjak vére ez,
piros a vér a pesti utcán,
belügyminiszter, kit lövetsz?
Kire lövettek összebújva ti,
megbukott miniszterek?
Sem az ÁVH, sem a tankok
titeket meg nem mentenek.
S a nép nevében, aki fegyvert
vertél szívünkre, merre futsz,
véres volt a kezed már régen
Gerő Ernő, csak ölni tudsz?
…Piros a vér a pesti utcán.
Eső esik és elveri,
mossa a vért, de megmaradnak
a pesti utca kövein.
Piros a vér a pesti utcán,
munkások – ifjak vére folyt,
a háromszín-lobogók mellé
tegyetek ki gyászlobogót.
A háromszín-lobogó mellé
tegyetek három esküvést:
sírásból egynek tiszta könnyet,
s a zsarnokság gyûlöletét,
s fogadalmat: te kicsi ország,
el ne felejtse, aki él,
hogy úgy született a szabadság,
hogy pesti utcán hullt a vér.