Az ünnep alkalmából Szent Liturgián vettek részt diákjaink. Mivel az Attila téri főszékesegyház még felújítás alatt van, ezért a Szent Anna székesegyházban fogadták diákjainkat és tanárainkat a római katolikus testvérek.
„Ma van első jelensége az Isten boldogító kegyelmének” – adja tudtunkra az ünnepi tropár. Szent Jakab ősevangéliuma elbeszéli, hogy a boldog házaspár: Joakim és Anna, leánygyermeküket, Máriát 3 éves korában felvitte a templomba, hogy Isten szolgálatára adja. A hagyomány szerint Zakariás főpap, a Szentlélektől megvilágosítva, a Szentek Szentjébe vezette be Máriát. Ez jel volt arra, hogy befejeződik az Ószövetség és megkezdődik az Újszövetség, mivel nemsokára megjelenik a Megváltó. Ez az ünnep külső körülményeit tárja elénk. Ez azért történt, hogy Mária előkészüljön. Mária születésével Isten a világnak adta azt a szeplőtelen testet, amelyből a világnak a Megváltó megszületik. Templomba vezetésével megkezdődött az ő lelki felkészítése az előtte álló magasztos feladatra. Ez a mai ünnep belső tartalmát tárja elénk. Az ősevangélium ezzel fejezi be: „Mária olyan volt ott a templomban, mint egy örvendező gerlice, táplálékát az angyalok kezéből kapta.”
Czirják János atya prédikációjában a gyerekeknek elmesélte, hogy az Istenszülő Szűz Máriát a szülei hároméves korában elvitték a templomba, hogy onnantól kezdve az Istent szolgálja. S azt énekeljük, hogy ma van első jelensége az Isten üdvözítő kegyelmének. Miért? Azért, mert Mária már ekkor háromévesen igent mond az Istenre, hogy Jézus általa eljöhessen ebbe a világba, hogy ő méltó legyen arra, hogy a világba hozza Krisztust.
Arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a mi feladatunk is: „megtanuljunk méltóvá válni arra, hogy az Istent hozzuk a világba, mert ez a mi feladatunk, ez a ti feladatotok is, hogy megmutassuk a másiknak Krisztust, hogy olyan életet éljünk, hogy krisztusiakká váljunk.”
Mivel a szülei mutatták meg neki az Istent, éppen ezért ezen a napon szerintem nekünk is meg kell állnunk egy kicsit, s végig gondolni, hogy bennünket ki az, aki az Istenhez közelebb visz. Bennünket ki az, aki a templomba bevezet? „Én mindig a nagyszüleimre gondolok elsősorban ilyenkor. Ha az ő hitük nem lett volna, akkor lehet, hogy én ma nem állok itt papként” – fogalmazott János atya.
„Talán nekünk is meg kell egy kicsit állnunk, s megemlékeznünk azokról, akiknek a hitünket köszönhetjük. Akik a hitre neveltek, vagy nevelnek minket, mert az Istenszülő templomba vezetésének ünnepén talán egy kicsit őket is meg kell ünnepelnünk. Éppen ezért fontos, hogy tudjuk, ki az, akiben hiszünk, s ki által jutunk el hozzá” – zárta gondolatai János atya.
Szerző, fotók: BSZI
